Egy kicsit az angolokról

Személyes véleményem, hogy az angoloknak nagyon jót tesz a bevándorlók hada, még ha a többségüknek erről olykor más is a véleménye.

A brit kultúra iránti nyitottságunkból adódóan már sok mindenről tudtunk ideérkezésünk előtt. Emlékszem, sokszor nevetve néztünk végig egy-egy régebbi Monty Python filmet vagy más szatírát az angolokról, illetve olvastunk hihetetlennek tűnő leírásokat öregebb könyvekben az itteni viselkedés-jelenségekről a londoni multikultúra széleskörű elterjedése előtti időkről. Erős meggyőződésünk volt, hogy ennek a nagy része már a múlté, és az angolok azóta észrevették magukat. De nem egészen történt így. Mint már említettük a lakáskeresés kapcsán, nem kevés meglepetést okozott nekünk megtapasztalni, hogy amiről hallottunk, az valóban igaz, az valóban úgy van.

Ha valaki kevésbé jártas az angolok érdekes kommunikáció kultúrájában, és esetleg még nem alakult ki eléggé vájt füle, hogy összehasonlítsa azt az otthon megszokott magyar társalgási szokásokkal, egy dolog biztosan hamar szembeötlik neki rövidebb angliai lét után is, ami nem más, mint az angol öltözködés.

Valószínűleg látott már mindenki Angliában vörösre festett tarajos punkot szegecses göncökben, vagy napbarnított rasztahajú aranyláncos jamaikait  (és még sorolhatnám), akik egyszerű természetességgel jönnek-mennek az emberek között. Sőt mi több, szemmel láthatóan a helyzettel a helyieknek kutya bajuk. Budapesten ezért legalábbis fintorgó tekintet járna talán egy jó ízlésű ember felfogása szerint. De most nem annyira a különcökről szeretnék beszélni, hanem az átlagos öltözködési kultúráról itt Angliában, mert nem egészen három hétbe telt megfejtenünk, miért is tűnik olyan különösnek itt még ez is.

Az angolok leginkább funkcionálisan öltözködnek. Úgy látjuk, hogy ez az elsődleges szempont itt Londonban, mikor elindulás előtt otthon kiválasztja valaki az aznapi programjához a ruhadarabokat. Nem a jól kinézet, nem az elegancia, vagy egyéni értékrend tükrözése ami meghatározó, sem az egyéni ízlés, hanem a funkcionalitás. A ruhának passzolnia kell ahhoz a helyzethez, amiben az ember mozogni fog az elkövetkező néhány órában. Ha ez megvan, utána jöhet a többi szempontnak is a figyelembevétele.

Nem meglepő talán, hogy az angolokra jellemző az uniformizmus is, ami a valahova tartozási igényből fakad. (Azt még nem tudjuk, hogy ez az igény viszont honnan jött.) Észrevehetően visszaköszönnek ugyan is hasonló minták és szabások bizonyos foglalkozások körében. Viszonylag könnyen meg lehet saccolni ránézésre kisebb londoni jártassággal, hogy ki milyen munkát végez, és esetleg milyen munka környezetben. Ezáltal kiegészül az eddigi megállapításunk: az angolok szeretnek „uniformisba” öltözni, amiből adódik a ruha funkcionalitása is.

A fentiek következménye az is, hogy ha én felvennék egy gumicsizmát rövidnadrághoz, és törülközővel a hátamon elmennék sportolni valahova, valószínűleg kevesebben néznének meg a kinézetemért mint Budapesten. Indok: nyilván van valami funkciója annak, ahogy öltözök. Egy kicsit igaz ez a korábban említett különc emberekre is. A megjelenésük funkciója náluk a punk vagy egyéb csoporthoz való tartozás hangsúlyozását szolgálja mindössze. Másik megközelítésből nézve, nekik a furcsa ruhájuk nem más, mint az „uniformisuk”.

Ízlésficamról csak ott beszélhetünk Angliában, ha valaki nem a ruha funkciójának megfelelően öltözködik fel, vagy nem az adott tevékenységi körben jellemző ruhához hasonló göncöt akaszt magára. Hogy az adott tevékenység területén belül hogyan alakítja megjelenését, az már az ő kreativitására van bízva.

Furcsának hangzik talán, de érezve a helyzet komolyságát, már nem merünk bárhova betoppanni mikor állást keresünk, ha nem vagyunk a helynek megfelelően öltözködve. Ezt annyira szó szerint kell érteni, hogy hiába egy divatos piros-fehér csíkos ing és vasalt nadrág, hozzá kellően megformázott haj vagy smink, ha a munkahelyen mindenki fehér alapon kék csíkos ingben és zakóban végzi a dolgát. Nem szeretnénk ugyanis azt a benyomást kelteni, hogy nem vesszük komolyan az állást, vagy nem értünk hozzá. És még tegyük hozzá azt is, hogy a nőknek a sminkelésben is nehéz a helyzetük: itt ugyanis más smink számít elegánsnak, hivatalosnak vagy hétköznapinak mint otthon.

Persze mondhatjuk ezek után, hogy nincsen semmilyen meglepő az angolok öltözködési szokásain, hiszen Magyarországon is az éppen végzett tevékenységnek megfelelően öltözködünk. Férfiaknál a tanár inget és hosszúnadrágot vesz szolid színekkel, a bankár drága öltönyt és arany karórát, a buszsofőr pedig rövidujjas inget kötött mellénnyel. A nőknél is biztosan megfigyelhető ennek a párja. Angliában ez mégis más. Ahogy már írtam, itt az emberek valóban a ruha funkcióját veszik figyelembe elsőként az öltözködés megkezdésekor.

Hogy ez a hosszúra nyúlt megállapítás hogyan passzol a blogbejegyzés elején tett kijelentéshez, talán könnyen megállapítható mostanra még a nem Angliában élők számára is. Az Angolok, de tágabb értelemben talán az összes Brit kevésbé nyitott bármire, ami nem az itteni kultúrából ered, ami nem passzol az ő szokásaikkal. Ha nyíltan ezt nem is teszik szóvá, érezhető erős furcsállásuk a látottakkal kapcsolatban. Ezért merem kijelenteni, hogy talán sok haszna is válik a Briteknek a rengeteg bevándorlóból. Bár csekély a szociológiai ismeretem az országról, de mintha már látni lehetne pozitív jelét a változásnak itt-ott.

Egy más bejegyzés tárgya lesz ez ugyan, de az is megállapítható, hogy sok Angol nagyon érdektelen tud lenni és önfejű. Talán ezt is értik a sziget országról szóló könyvekben „az erős Brit öntudat” alatt. Mi, és a többi bevándorló ezt a hozzáállást persze másképp látjuk, és előfordulnak olyan helyzetek, amikor nem érezzük ennek jogosságát velünk szemben. Jó tanács tehát, hogy érdemes nagyon nyitott szemmel járni és figyelni a Britek között, ha valaki mégis szeretne közéjük tartozni.