Személyes véleményem, hogy az angoloknak nagyon jót tesz a bevándorlók
hada, még ha a többségüknek erről olykor más is a véleménye.
A brit kultúra iránti nyitottságunkból adódóan már sok mindenről tudtunk
ideérkezésünk előtt. Emlékszem, sokszor nevetve néztünk végig egy-egy régebbi
Monty Python filmet vagy más szatírát az angolokról, illetve olvastunk
hihetetlennek tűnő leírásokat öregebb könyvekben az itteni
viselkedés-jelenségekről a londoni multikultúra széleskörű elterjedése előtti
időkről. Erős meggyőződésünk volt, hogy ennek a nagy része már a múlté, és az
angolok azóta észrevették magukat. De nem egészen történt így. Mint már
említettük a lakáskeresés kapcsán, nem kevés meglepetést okozott nekünk
megtapasztalni, hogy amiről hallottunk, az valóban igaz, az valóban úgy van.
Ha valaki kevésbé jártas az angolok érdekes kommunikáció kultúrájában, és
esetleg még nem alakult ki eléggé vájt füle, hogy összehasonlítsa azt az otthon
megszokott magyar társalgási szokásokkal, egy dolog biztosan hamar szembeötlik
neki rövidebb angliai lét után is, ami nem más, mint az angol öltözködés.
Valószínűleg látott már mindenki Angliában vörösre festett tarajos punkot szegecses
göncökben, vagy napbarnított rasztahajú aranyláncos jamaikait (és még sorolhatnám), akik egyszerű
természetességgel jönnek-mennek az emberek között. Sőt mi több, szemmel láthatóan
a helyzettel a helyieknek kutya bajuk. Budapesten ezért legalábbis fintorgó
tekintet járna talán egy jó ízlésű ember felfogása szerint. De most nem annyira
a különcökről szeretnék beszélni, hanem az átlagos öltözködési kultúráról itt
Angliában, mert nem egészen három hétbe telt megfejtenünk, miért is tűnik
olyan különösnek itt még ez is.
Az angolok leginkább funkcionálisan
öltözködnek. Úgy látjuk, hogy ez az elsődleges szempont itt Londonban, mikor
elindulás előtt otthon kiválasztja valaki az aznapi programjához a
ruhadarabokat. Nem a jól kinézet, nem az elegancia, vagy egyéni értékrend
tükrözése ami meghatározó, sem az egyéni ízlés, hanem a funkcionalitás. A
ruhának passzolnia kell ahhoz a helyzethez, amiben az ember mozogni fog az elkövetkező néhány órában. Ha ez megvan, utána jöhet a többi szempontnak is a
figyelembevétele.
Nem meglepő talán, hogy az angolokra jellemző az uniformizmus is, ami a valahova tartozási igényből fakad. (Azt még
nem tudjuk, hogy ez az igény viszont honnan jött.) Észrevehetően visszaköszönnek
ugyan is hasonló minták és szabások bizonyos foglalkozások körében. Viszonylag
könnyen meg lehet saccolni ránézésre kisebb londoni jártassággal, hogy ki
milyen munkát végez, és esetleg milyen munka környezetben. Ezáltal kiegészül az
eddigi megállapításunk: az angolok szeretnek „uniformisba” öltözni, amiből adódik
a ruha funkcionalitása is.
A fentiek következménye az is, hogy ha én felvennék egy gumicsizmát
rövidnadrághoz, és törülközővel a hátamon elmennék sportolni valahova, valószínűleg
kevesebben néznének meg a kinézetemért mint Budapesten. Indok: nyilván van
valami funkciója annak, ahogy
öltözök. Egy kicsit igaz ez a korábban említett különc emberekre is. A megjelenésük
funkciója náluk a punk vagy egyéb csoporthoz való tartozás hangsúlyozását
szolgálja mindössze. Másik megközelítésből nézve, nekik a furcsa ruhájuk nem
más, mint az „uniformisuk”.
Ízlésficamról csak ott beszélhetünk Angliában, ha valaki nem a ruha
funkciójának megfelelően öltözködik fel, vagy nem az adott tevékenységi körben
jellemző ruhához hasonló göncöt akaszt magára. Hogy az adott tevékenység
területén belül hogyan alakítja megjelenését, az már az ő kreativitására van
bízva.
Furcsának hangzik talán, de érezve a helyzet komolyságát, már nem merünk
bárhova betoppanni mikor állást keresünk, ha nem vagyunk a helynek megfelelően
öltözködve. Ezt annyira szó szerint kell érteni, hogy hiába egy divatos
piros-fehér csíkos ing és vasalt nadrág, hozzá kellően megformázott haj vagy
smink, ha a munkahelyen mindenki fehér alapon kék csíkos ingben és zakóban
végzi a dolgát. Nem szeretnénk ugyanis azt a benyomást kelteni, hogy nem
vesszük komolyan az állást, vagy nem értünk hozzá. És még tegyük hozzá azt is,
hogy a nőknek a sminkelésben is nehéz a helyzetük: itt ugyanis más smink számít
elegánsnak, hivatalosnak vagy hétköznapinak mint otthon.
Persze mondhatjuk ezek után, hogy nincsen semmilyen meglepő az angolok
öltözködési szokásain, hiszen Magyarországon is az éppen végzett tevékenységnek
megfelelően öltözködünk. Férfiaknál a tanár inget és hosszúnadrágot vesz szolid
színekkel, a bankár drága öltönyt és arany karórát, a buszsofőr pedig rövidujjas
inget kötött mellénnyel. A nőknél is biztosan megfigyelhető ennek a párja.
Angliában ez mégis más. Ahogy már írtam, itt az emberek valóban a ruha
funkcióját veszik figyelembe elsőként az öltözködés megkezdésekor.
Hogy ez a hosszúra nyúlt megállapítás hogyan passzol a blogbejegyzés elején
tett kijelentéshez, talán könnyen megállapítható mostanra még a nem Angliában élők
számára is. Az Angolok, de tágabb értelemben talán az összes Brit kevésbé
nyitott bármire, ami nem az itteni kultúrából ered, ami nem passzol az ő
szokásaikkal. Ha nyíltan ezt nem is teszik szóvá, érezhető erős furcsállásuk a
látottakkal kapcsolatban. Ezért merem kijelenteni, hogy talán sok haszna is válik a Briteknek a rengeteg bevándorlóból. Bár csekély a szociológiai ismeretem az országról, de mintha már látni lehetne pozitív jelét a változásnak itt-ott.
Egy más bejegyzés tárgya lesz ez ugyan, de az is megállapítható, hogy sok
Angol nagyon érdektelen tud lenni és önfejű. Talán ezt is értik a sziget
országról szóló könyvekben „az erős Brit öntudat” alatt. Mi, és a többi
bevándorló ezt a hozzáállást persze másképp látjuk, és előfordulnak olyan
helyzetek, amikor nem érezzük ennek jogosságát velünk szemben. Jó tanács tehát,
hogy érdemes nagyon nyitott szemmel járni és figyelni a Britek között, ha
valaki mégis szeretne közéjük tartozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése