A környék ahol lakunk

Az előző blogbejegyzés óta történtek pozitív fejlemények lakásügyben. Sok-sok keresgélés után sikerült találnunk egy szép szobát, egy szép házban. :) Nagyon kedves környéken lakunk; az utca két oldala tipikus angol sorházakból áll, általános iskola, park és sportközpont van a közelünkben.

A szoba, ahova beköltöztünk egy családi ház felső szintjén található, 3 másik szobával együtt. Az alsó szinten a házi néni lakik a családjával. A szobánkban minden van, ami kell: két szekrény, ágy, asztal, sőt, saját hűtő. A lakbér minden rezsi költséget tartalmaz, kivéve az áramot, amire egy érdekes rendszert fejlesztettek ki. A szobában van egy számláló berendezés, ahova 1 illetve 2 fontos érméket lehet bedobni. Miután bedobtunk valamennyi pénzt, használhatjuk a konnektorokat, ugyanis csak akkor működnek. A rendszer ezután számolja az áramfogyasztást és a bedobott összegből folyamatosan levonja. Olyan, mint a feltöltőkártyás telefon. Egész ésszerű a rendszer, mert mindenki annyit fizet így, amennyit valóban használ. Ez a helyzet a konyhai elektromos eszközökkel is. Csak egy dologra kell figyelni: hogy a szobai dobozban legyen mindig elég pénz, különben mire hazaérünk, leolvad a hűtő :)

A lakótársaink egy román pár (akik tudnak kicsit magyarul), és egy lengyel pár. Igazából így pár nap elteltével azt hiszem megállapítható, hogy egész jó lakótársak olyan szempontból, hogy mindenki csendben van, sőt, néha észrevétlenek is, mert akad olyan nap, hogy maximum egyszer futunk össze bármelyikükkel is.

A környék tudnivalói után érdeklődve, a lengyel lakótársainktól megtudtuk, hogy van a közelben olyan bolt, ahol árulnak lengyel és magyar élelmiszereket is. Például találtunk ott túró rudit és Piroska szörpöt. Még nem derítettük fel teljesen a boltot; lehet, hogy kincsekre lelünk benne később. Vettünk ott magyar krumplira hasonlító krumplit, de még nem kóstoltuk meg (majd jelentkezünk, ha esetleg működik :) ). Igazából elsősorban tejföl után kutatva mentünk a boltba, mert bár az angoloknak is van „tejfölük”, az nem hasonlít a magyarra. Magyar tejfölt ugyan nem árultak, de úgy sejtjük, hogy sikerült lengyel tejfölt vennünk (azért csak sejtjük, mert ezeken az élelmiszereken nincs feltüntetve angolul, hogy mi micsoda, mindenre azon a nyelven van ráírva a felirat, ahonnan származik).