2012. június 10., vasárnap

A munkáról


Az interneten viszonylag sok miénkhez hasonló blog van, ahol bárki kedvére olvashat az angliai élet részleteiről magyar szemmel. A leírások természetesen többnyire mélyebben vizsgálva körüljárják az ottani munkavállalás helyzetét, ami talán az egyik legizgalmasabb kérdés lehet az otthon levők számára. Úgy tapasztaltuk azonban, hogy ritkán van két ugyanolyan történet. Ez persze nem meglepő, de talán fontos ezt kiemelni, mivel az alábbiakban azokat az élményeket lehet majd olvasni, amit a mi hátterünkkel tapasztaltunk meg az elmúlt egy hónapban.

Elsőként is mindenképp szeretném leszögezni az Angliába vándorolt többi magyar társam nevében is, hogy a kerítést itt is fémből vagy fából készítik (nem kolbászból), a megszokott nap 8 órás kemény munkaidővel. Azaz téves dolog azt hinni, hogy a munka/anyagi helyzet olyan  fantasztikumokra képes Európa ezen nyugati részén, hogy itt bizony mindenki nagyon jól él. Biztosan mindenki vágyódik egy kicsivel jobb színvonalú létre, mint az otthoni, de Anglia ilyen szempontból talán nem mindenki számára a legmegfelelőbb hely. Mi is ilyen bizakodással vágtunk neki a tervnek, de az elmúlt egy hónapban többször újraértelmeztük ittlétünk célját. Hogy miért is, és hogy mik is ezek a célok nagyjából, ötlet adóként alább olvashatóak.

A minket érdeklő munka területeken (oktatás, recepciós munka, ügyfélszolgálat ...)  azt tapasztaltuk, hogy sokkal, de sokkal több tud lenni az állásajánlatok száma Londonban, mint Budapesten. Sőt, itt még olyan állásokra is bukkanhat az ember, ami otthon nem annyira ismert, vagy kevés van belőle (pl.: concierge, kutyasétáltató, parkőr...). Ha ügyesen szervezzük az anyagi dolgainkat, még válogathatunk is az ajánlatokból kedvünkre, mivel úgy is jönni fog még aznap vagy öt másik hasonló az álláskereső internetes portálra! Érdekes paradoxon viszont, hogy ennek ellenére sok történetet hallani (köztük a miénk is), hogy egy-két, sőt három-négy hónap múlva talált csak valaki állást.Miért van ez így? Nem vagyunk munkaerőpiac kutatók, de az egyik teóriánk szerint túlzottan sok az állást keresők száma. Bár az állásjelentkezésre általában azt a választ írják emailben a munkaadók, hogy „3-5 munkanapon belül eldől a pozíció sorsa, és ha addig nem hallunk felőlük, akkor stb. stb.”, a valóságban akár fél(!) nap alatt is kialakulhat kié lesz az állás. Nem egyszer láttunk olyant ugyanis, hogy egy teljesen friss állás hirdetésre képesek 5 perc alatt tízen is jelentkezni azonnal. És mindez napközben történik, mikor az emberek általában bevásárolnak, főznek, ügyeket intéznek és dolgoznak. Így az igazság az, hogy nem is érdemes már az előző napi hirdetésekre sem válaszolni, hacsaknem ritka az adott pozíció. A megfelelő munkatapasztalatok és képzettség mellett tehát nagyon fontos a gyorsaság is Londonban.

Talán nem meglepőek persze ezek a tények, hiszen a gazdasági válság következtében otthon is hallani számtalan ilyen történetet sajnos. Meglátásunk szerint Angliában az álláskeresés azonban annyival nehezebb, hogy nagyon jó angol tudás nélkül igen csekély az esély viszonylag jól fizető álláshoz jutni. Rengeteg más országból jött régebbi bevándorló már évekkel ezelőtt megelőzött minket, és büszke angol tanár végzettségünk ellenére be kellett ismerjük, hogy bizony némelyikük nagyon jól megtanulta használni az itteni nyelvet. Így  mivel ők már régebb óta vannak Angliában, jobban szerepelhetnek az állásinterjúkon, mint mi. Ez tehát jelzi, hogy miért nem annyira klassz hely már az Egyesül Királyság munkavállalás szempontjából frissen érkezett külföldieknek.

Másik lényeges nehézség lehet még, a már fent említett túlzottan sok álláskeresőből adódó versenyhelyzet. Ha ügyesek vagyunk, és időben jelentkezünk egy pozícióra, természetesen Londonban is számolni kell azzal a ténnyel, hogy összemérnek minket a többi versenyzővel, és nagy valószínűséggel csak a leginkább megfelelőeket engedik állásinterjúzni. Megint csak megérzésre alapozva állítom, de a rengeteg jelentkező miatt sokkal több, nálunk jobb munkatapasztalatú ember akadhat errefelé. Nagyon ügyesnek kell tehát lenni az önéletrajzok megírásában, hogy olyan szavakat írjunk a papírra, amik segítenek nekünk horogra akadnunk. És ez bizony eléggé fárasztó munka tud lenni nap mint nap.

Egy fontos dolgot még meg kell említeni, ami sajnos szintén rondíthatja a külföldi munkavállalásról alkotott képet. Ritka talán az olyan helyzet, hogy bevándorló ember nem sokkal (értsd: néhány hónap) miután megérkezett komoly pozícióhoz jut, ami hosszú távon lehetővé teheti számára a saját otthon vásárlást. Ha adódik is ilyen helyzet, jelentős megtakarított anyagi háttérrel kell rendelkezzen az illető, hiszen a lakások árai az itteni körülményekhez vannak alakítva. Emellett érdemes tudni, hogy London talán a legdrágább hely az Egyesült Királyságban letelepedéshez. (A világranglista első 5 helyezettje közé szokták sorolni drágaság szempontjából.)  Ez pedig többnyire albérletezést eredményezhet külföldről jöttek számára, ami pedig racionálisan végiggondolva esetleg minimális befektetés, de inkább kidobott pénznek fogható fel.

Egy ilyen szigorú helyzetben a fordulatot mégis meghozhatja néhány tényező, és kedvet teremthet bátrabb kedvűek számára ahhoz, hogy ennek ellenére megpróbálják az angliai életet!

Számunkra talán az első érvek között van az emberek hozzáállása a környezetükhöz és a munkájukhoz. Bár London észrevehetően kezdi elveszíteni angolosan udvarias magatartását, Budapesttel összevetve általában még mindig jobb élmény itt a tömött metrókocsiban zötykölődés, vagy a munkahelyi csapat munka. Szokták úgy is mondani, hogy itt senki nem ideges, és többnyire mindenki akar dolgozni. Ez tényleg nagyrészt így is van!

Hasonlóan fontos indok természetesen a fizetés és kiadások aránya egy hónapban. Ha már van munkánk, és tudunk viszonylag alacsony költekezéssel élni, kecsegtető dolgokat vehetünk észre. Egy érdekes példa saját tapasztalatunkból: Móni éttermi/kávézói alkalmazottként dolgozik itt Londonban. Egy ilyen állásban dolgozó ember Magyarországon a fizetéséből nagyjából négy jó minőségű squash ütőt tudna venni, ha arra költené egész havi keresetét. Angliában ugyanezért a munkáért kapott fizetésből havonta körülbelül tízre futná. Ez azt jelenti, hogy bár London drága város, a fizetések úgy tűnik többet érhetnek, mint Budapesten.

De akadnak más érdekességek is a fizetések terén. Úgy tűnik nem mindenki számára tud olyan nyerő helyzetet adni a fizetés-kiadás arány, mint az előző példánál. Több helyről is hallottuk, hogy Angliában az utóbbi évtizedben egyre inkább feltörekvő informatikai szektorban dolgozók hasonló fizetésekhez jutnak, mint Magyarországon. Ez is jó kereset, de mégsem az az arányokat tekintve. Ezzel szemben viszont egy iskolai angol tanár (értsd: olyan, mint egy magyar tanár otthon) az informatikusokhoz hasonló fizetést kap gimnáziumi oktatásért!

Egy idő után tehát eljöhet az idő, amikor el kell gondolkozni azon, hogy vajon megérte-e Angliában munkát vállalni. Többnyire valószínűleg igen lesz a válasz, de fontos, hogy az összes lehetőséget számba vegyük, egymáshoz mérjük és a legjobbat válasszuk.

Ezt a helyzetet látva, az angliai munkavállalás leginkább arra lehet alkalmas, hogy az ember bizonyos idő után hazatérve, egy jobb anyagi helyzetből kiindulva tudja majd kialakítani a számára fontos életkörnyezetet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése