Az első napok

Az első napokat Father Johnnál tölthettük Wimbledonban. Tőle tudtuk meg, hogy itt május első hétfője a munkaszüneti nap (náluk ekkor van a Munka ünnepe), így ezt a napot itthon töltöttük az internetet böngészve állás és szállás után. 

Fent, a fa mögött lakunk

A szomszéd

Keddtől már aktívabbak voltunk: 

-         szereztünk SIM kártyát, azt is nagy keresgélések után ugyanis olyan szolgáltatót választottunk, akinek kedvezőek a feltételei, de nincsen boltja. Vagyis vagy online lehet rendelni, vagy kis újságosoknál lehet beszerezni feltöltő kártyát és SIM kártyát. Nos, hát, nekünk a kis újságost nem ment könnyen megtalálni.

-         Egy kis lazítás is belefért, hiszen itt létünk óta kedden sütött először a nap. Így sétáltunk egyet a Kensington Gardens-ben, és ebédeltünk a Round Pound partján millió galamb, hattyú és kacsa társaságában (akik nem voltak szégyenlősek közelről megnézni mit eszünk).

Ismét érdekességek:

-         amit Angliában valószínűleg soha többet nem eszünk… az a krumpli. Főtt krumplit csináltunk egyik ebédre, de a hófehér krumpli inkább hasonlított valami vattára a szánkban, mint az otthon megszokott finom rokonára. A hasunknak hasonló volt a véleménye róla.

-         Az angolok a pirítósukról híresek…most megtudtuk miért. A boltokban főleg előre szeletelt kenyerek kaphatóak (amik nem drágábbak a hagyományos kilós kenyérnél, mint Magyarországon). Az első két napban „nyersen” próbáltuk eszegetni őket, de annyira tömörek, hogy tömött kacsának éreztük magunkat utána. Kipróbáltuk pirítva is, és azóta tudjuk, hogy ez a fajta kenyér csak így jó.

-         A telefonszámokat nagy kihívás megjegyezni, a sajátunkat sem sikerült eddig, nemhogy másét. Ugyanis a telefonszámok többsége 10 jegyből áll.

-         Azt mindenki tudja és észben tartja, hogy Angliában a bal oldalon közlekednek az autók. De az egy másik kérdés, amikor valaki saját maga gyalogosként próbál ebben a rendszerben navigálni. Valahányszor át szeretnénk menni az úton, mindig meg kell állnunk és kigondolni, hogy merre kell nézni először…és általában mindig rossz irányba nézünk. Megjegyzés: A mozgólépcsőkön viszont szigorúan jobbra kell állni…

-         Az előzőhöz kapcsolódik a másik tézis, ami mindig igaznak bizonyult eddig: a metró mindig a másik irányból jön, mint ahonnan számítasz rá.